A kárigény a vagyoni és az ún. nem vagyoni kárból áll. A felperest terheli a bizonyítás, hogy a balesetben milyen kár érte a károkozó magatartással összefüggésben a Pp. 164.§. (1) bek alapján.

A Ptk. 355.§. (1) bekezdése alapján a kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig ez nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni. Kártérítés címén a Ptk. 355.§.(4) bekezdése szerint a károkozó körülmény folytán a károkozó vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez, vagy kiküszöböléséhez szükséges.

A vagyoni kár:

A vagyoni károk rendezésével általában nem adódik probléma. A biztosítási gyakorlat számol azzal, hogy az emberek ebben a vonatkozásban tájékozottak. Szinte mindenki tudja, mely kárainak megtérítését kérheti (de legalábbis abban teljesen biztos, hogy ha vagyoni kár érte a baleset kapcsán, akkor számára kártérítés jár). Természetesen vannak bizonyos speciális jogcímek, amiknek az ismerete nem széleskörű. Így ne mulasszunk el kártérítést kérni a jogi képviselő igénybevételéért, a kórházban töltött napok költségeiért átalányban, a hozzátartozók felmerült utazási költségeiért, valamint az otthoni háztartási kisegítő tevékenységért. Természetesen már az első pillanattól őrizzük meg a gyógyszertári számlákat, gondoljunk a gyógyászati segédeszközökre is.

Vannak bizonyos dologi károk: a sérült jármű értéke, a tönkrement ruházat, kiegészítők, használati tárgyak értéke: pl. napszemüveg,  telefon, GPS berendezés stb. Sajnos gyakran meglepetést okoz, hogy a sérült baleseti tárgyaknak a balesetkori értéke az irányadó. Ez adott esetben azt jelenti, hogy hiába tudjuk igazolni, mennyiért vettük a sérült tárgyat, az a sérülés bekövetkezésekor már használt volt, értéke nem felelt meg az új értékének, így ún. avultatott értéken számolható el csupán.

A nem vagyoni kár:

Gyakori, hogy a nem vagyoni kár mértéke jóval meghaladja a vagyoni károkat. Ugyanakkor az is gyakori, hogy a károsultak tisztában vannak azzal, hogy vagyoni káraik megtérítését kérhetik, ám semmilyen ismerettel nem rendelkeznek a nem vagyoni káraik megtérítésének lehetőségéről.

Pedig amennyiben bizonyított, hogy a károsult a balesettel összefüggésben nem vagyoni hátrányt szenvedett, igényt tarthat a nem vagyoni kár megtérítésére.

A nem vagyoni kár érvényesítését a testi és lelki egészséghez való jog sérülése alapozza meg.

A nem vagyoni kártérítés arra hivatott, hogy a pénzbeli kárpótlás által kompenzálja a személyi sérelmeket.

Ebből az következik, hogy az Alkotmányban, valamint a Ptk. 75.§. (1) bekezdése által védett személyiségi jogok sérelmét kell megvizsgálni. A kártérítésre jogosultság azonban nem automatikus. Megállapításához szükséges, hogy olyan hátrányos következmény álljon be, amely pénzzel kompenzálható.

Nem vagyoni kártérítésként beszélhetünk egyösszegű kártérítésről, avagy életjáradékról is. Rendszerint akkor van mód életjáradék megállapítására, ha a kártérítés a károsultnak, vagy a vele szemben tartásra jogosult hozzátartozójának a tartását, vagy annak kiegészítését célozza.

Általában az igazságügyi orvosszakértői véleménnyel szükséges alátámasztani, hogy a károsultnak sérültek a testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jogai. Ugyanis az ebből származó hátrányos jogkövetkezmények teremtik meg a nem vagyoni kártérítés jogalapját.

Legtöbbször arról van szó, hogy a károsult a mindennapi életében, megszokott tevékenységeinek végzésében, szabadidős foglalkozásaiban a baleset következtében egy időre, vagy hosszú távon korlátozottá válik.

Vannak esetek, amikor sérülés hiányában is megállapítható a kompenzálandó személyiségi jogi sérülés. Gyakoriak ugyanis a pszichés hatások. Sokan egy elszenvedett baleset következményeként hosszú ideig szorongnak a közlekedéstől, félnek az egyes közlekedési szituációkban, alig mernek a zebrán átkelni. 

A Legfelsőbb Bíróság egy ítéletében arról ír, hogy itt tulajdonképpen arról van szó, hogy a nem vagyoni kártérítés elviselhetővé próbálja tenni azt, amit nem lehet teljes mértékben meg nem történtté tenni, vagy kompenzálni.

A nem vagyoni kár mértékének meghatározása (egészségkárosodás esetén irányadó szempontok)

A nem vagyoni kár mértékének meghatározásánál nagyfokú körültekintésre van szükség. A legjobb, ha a követelt kárösszeg meghatározását szakemberre bízzuk, hiszen a legjobb támpont a bírói gyakorlat ismerete. Vizsgálni kell a károsult személyi körülményeit, a társadalomban elfoglalt helyzetét, a káreseménynek a károsult személyével való összefüggéseit. Jelentősége van a munkaképesség csökkenésének és annak következményeinek.

Van néhány szabály, ami általánosan érvényesül. Így pl. a nem vagyoni kártérítés összege egyenes arányban áll az elszenvedett hátrányok mértékével, a hatások időbeli elhúzódásával.

Mindig az adott eset specifikumait figyelembe véve kell az igényelt összeget meghatározni. Ugyanis – a klasszikus példával élve –egy zongorista „kisujj sérülése” többet ér, mint egy irodai alkalmazotté.

Vagy például egy tanár halláskárosodása nagyobb hátrányt okoz, mint egy kutató, vagy egyéb olyan hivatású emberé, aki munkáját többnyire egyedül végzi, kevesebbet kell másokkal kommunikálnia.

Az idős emberek sérülései:

Általában az életkor előrehaladtával fordított arányban áll a nem vagyoni kártérítés mértéke, de vannak helyzetek, amikor ettől el lehet térni. Az idős korban elszenvedett sérülés különös nehézségeket okoz a gyógyulási folyamatban. Az életkor miatt eleve csökkentek a természetes lehetőségek, melyek ezáltal tovább szűkülhetnek. Az alkalmazkodási készség csökkent mértékű, az életmód mesterséges megváltozása egyre nagyobb hátrányt okoz, azt megélni egyre nehezebb. A mozgás korlátozottá válása szintén fokozott sérelemmel jár, hiszen ez a funkció már egyébként is csökkent, így a balesetbeni további állapotromlás még inkább sérelmes, mint egy fiatalabb embernél. A gyermekek sérülései:

A gyermekek esetében a bíróság feladata igen összetett a kárigény elbírálásakor. Egészen fiatal életkorban ugyanis különös körültekintés szükséges annak megítéléséhez, milyen életlehetőségektől esett el a gyermek az elszenvedett sérülések, akár maradandó fogyatékosság által. A károsultat hátrány éri, mert a kiegyensúlyozott fejlődése megakad, lelki problémái befolyásolhatják teljes értékű felnűtté válását, pályaválasztását. Fel kell mérni továbbá, hogy az elszenvedett sérülés mennyiben befolyásolja a gyermeket a tanulmányokban, sportolási, játszási lehetőségekben. Bizonyos súlyos sérülések jelentősen befolyásolják a pályaválasztási lehetőségeket is, melyek kompenzációja csak magas kártérítési összegek segítségével valósulhat meg. Sok többletköltséget okozhat ugyanis olyan életmód kialakítása, amely a legalkalmasabb feltételeket biztosítja a testi lelki fejlődéshez.

A fiatalkorúak sérülései:

A fiatalkorúak esetében kissé más a helyzet. Ilyenkor ugyanis a gyermek már rendelkezik bizonyos olyan személyiségjegyekkel, illetőleg tanulmányi előmenetellel, ami következtetni enged arra, hogy milyen életesélyektől esett el a baleset miatti sérülése, fogyatékossága, egészségromlása következtében. Adott esetben egy konkrét jövőkép is megfogalmazható, ami torzul, avagy teljesen ellehetetlenül a baleset miatt.

A nehézséget a gyermekek, fiatalkorúak esetében az okozza, hogy gyakran nem zárható ki, esetleg kifejezetten várható az állapot javulása, azonban a javulás esélye és mértéke nem határozható meg. Ilyenkor megoldás lehet az életjáradék megállapítása is.