Jog vagy kötelesség? A kapcsolattartás joga más nézőpontból

Egyre több szülő kérdezi tőlem mostanában, hogy mi van, ha a gyermekkel a különélő szülő tarthatna ugyan kapcsolatot, az elő is van írva, a szülő mégsem jön a gyerekért. Vajon hogyan kényszeríthető ki, hogy a különélő szülő eleget tegyen a kapcsolattartásra vonatkozó döntésnek?



Milyen szokatlan kérdés, mondtam, amikor először hallottam. Ahhoz voltam szokva, hogy a kapcsolattartás problémája a jogosult szülő oldalán merül fel, ugyanis a szülői felügyeleti joggal rendelkező szülő akadályozza a kapcsolattartást. Mára azonban már nem ritka a fordítottja sem, hogy azt a kérdést kapom, hogyan lehet elérni, hogy tényleg elvigye a gyereket a szülő az előírt időben.
A jogilag helyes válasz erre a kérdésre, hogy minden, a kapcsolattartás végrehajtásával kapcsolatos probléma a gyámhatóság hatáskörébe tartozik, tehát a gyámhatósághoz kell fordulni, ahol majd megkezdik a szokásos procedúrát, kapcsolatot vesznek fel a szülővel, behívják, meghallgatnak egyesével, külön – külön, bírságolnak, köteleznek, aztán meglátjuk.
Mindezek mellett meg kell mondani őszintén, hogy a hatóságoknak is sokkal nagyobb probléma, ha a szülő nem megy a gyermekért, mint ha nem adják a gyereket.
Magam is anya vagyok, így a kérdést gyakorlati oldalról is kénytelen vagyok vizsgálni. Be kell valljam, hogy el sem tudom képzelni azt a helyzetet, hogy ha valaki nem akar egy gyereket elvinni, akkor őt arra rákényszerítsék. Itt ugyanis már előfordulhat, hogy a gyermek joga ütközik az aktuális érdekével. Vajon érdeke a gyermeknek, hogy jogi kényszer hatására vigyék őt el kapcsolattartásra? Vagy csak joga?
A gyakorlat ezt a kérdést számomra még sosem válaszolta meg, nem láttam még ilyen módon kikényszerített kapcsolattartást. Persze ennek lehet az is az oka, hogy a legtöbb anya hozzám hasonlóan gondolkodik és meg sem próbálja elérni, hogy a gyermeket elvigye a másik szülő, ha nem akarja. Talán, ha természetes lenne, hogy ennek érdekében is mindent meg kell tenni, javulna a tapasztalati arány.
Ezzel összefüggésben megjegyzem, hogy olyat azonban már láttam, hogy a bíróság a tartásdíjjal kapcsolatos ítéletében figyelembe vette, mint tartásdíjat emelő tényezőt és indokolásában részletesen taglalta, hogy a különélő szülő önhibájából egyáltalán nem viszi kapcsolattartásra a gyermeket, így őróla természetben semmi módon nem gondoskodik, egyáltalán nem költ rá, ilyen módon a pénzbeli tartás magasabb mértéke indokolt.
A gyermekkel a kapcsolattartás fontos. Nem csak jog, hanem kötelesség is. Másképpen fogalmazva nem csak a szülőnek, hanem a gyermeknek is joga van a megállapított kapcsolattartáshoz a különélő szülőjével. Ennek megfelelően járjunk el!
 
 



A jelen írásban foglaltak nem tekinthetők ügyvédi tanácsadásnak. Konkrét ügyével kapcsolatban kérjen konzultációs időpontot!
 
 
 



2019-11-01





nyitolap szakterületek letöltés ajánlatkérés